Párizs (3) A város fölött a Montmartre-on és az Eiffel torony tetején

A harmadik és utolsó városnézős napunkra a két legszebb dolgot hagytuk: hogy lenézzünk a városra a Montmartre dombjáról és az Eiffel toronyról.

A mesés Sacre-Coeur alatt fekvő kis macskaköves, kacatokat árusító, kávézókkal teli utcákon át felértünk a város nekem legszebb pontjára, ahol a zöldellő domb, a hófehér bazilika, a város háztetői és a kék ég látványa találkozik – és, ahol, mint kiderült szintén van egy gyönyörű körhinta, amit Emma boldogan kipróbált.

↓ Az Eiffel toronyba feljutni a legizgalmasabb volt Emmának, és nekünk is varázslatos volt körbenézni, és a magasból felfedezni, hogy merre is jártunk már, (és merre ne jutottunk el), hogy merre laknak Zsófiék, hogy mennyire sok híd fut át a tekergő Szajnán, hogy milyen szép helyen lehetünk. A lakatos hídra szánt (de fel nem tett, mert amikor ott jártunk Emma éppen aludt, és vele szerettük volna) lakatunkat Emma feltette a torony korlátjára pár másik mellé, de mert azt gondoltuk, hogy itt úgysem maradhat, és mellesleg, mert Emma azonnal visszakérte azt, levettük és be is tettük a táskánkba, és kedves vándorlakattá avanzsáltuk, ami majd az évek során tovább kirándulhat velünk. Miután leértünk, az ekkor már nagyon fáradt Emmát megajándékoztuk egy kis szabad piknikkel a torony mögötti parkban, francia piknikező gyerekek üldözésével, kacsák lesésével, virágok szimatolásával, és nem mellesleg egy kis pónilovaglással, hogy ezután álomba szenderüljön a már jól bejáratott babakocsijában, mi pedig az Opera és a Diadalív között csellengjünk, kávézzunk, és macaront vegyünk.