Több mint három hónapja pihentek a Párizsba szóló
repülőjegyeink a polcunkon, és várták, hogy végre elinduljunk pünkösdkor az
első városnézős nyaralásunkra hármasban Zsófiékhoz. Emma lelkesen mondogatta, hogy úgy fog repülni Párizsba az
égen, mint a csipik, és ha a kezébe akadt az útikönyvünk, két dolgot mutatott
meg - azt, hogy elmegy a toronyhoz, és ilyen sütit (szép rózsaszín macaronok
sorakoztak egy dobozban) fog enni. Így nem meglepő, hogy az első Párizsban
töltött délutánunkon az utunk rögtön az Eiffel toronyhoz vezetett, ahol sűrű,
váó, hatalmas!-ok közepette körbejártuk, körbeugráltuk, körbeszaladtuk párszor
ezt a mesés tornyot, Emma pedig a meleg koraesti napsütésben megkóstolt egy
helyi törpikesapit (fagyit) és felült élete első (de ezen a héten közel sem az
utolsó) körhintájára a torony lábánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése