Disneyland

Csak egy jobb dolog van, mint kicsi lányként Minnie egér-fülecskével szaladgálni Disneyland filmdíszletei között a többi hercegnőruhába öltözött lányka mellett – szülőnek lenni, és nézni, ahogy a gyermeked tátott szájjal nézi Minnie egér-fülecskékben a felvonulást Disneyland főutcáján, ahogy kapaszkodik az óriási körhintán a pacijába, ahogy egyedül mássza meg a kilátót, ahogy a legjobban a vízköpőkön nevet, mert az nagy huncutság, ahogy a többi gyereket követi a játszótéren, és azt kiabálja: gyere vissza barátom!, ahogy bordát eszik a vadnyugati étteremben, ahogy öleli a frissen szerzett Anna babáját (Annácska, szeretgeti őt azóta is), ahogy örül annak, hogy együtt vagyunk vele. Disneyland egy igazi cukormáz, Elzák és Annák szaladgálnak a saját kis koronájukban, mindenhol kedves zene szól, minden olyan szép, mint egy tündérmesében – és az az igazság, hogy én, ahogyan már akkor is szerettem, amikor én magam öltöztem be kis hableánynak alig nagyobban, mint most Emma, nagyon szeretem az efféle tündérmesés giccset. Van egy kép rólam, ahol 6 évesen állok a bejáratnál lévő tó előtt, a háttérben a kastéllyal, és most van egy olyan is, hogy a lányommal állok ugyanitt. Ez pedig maga a tündérmese nekem.