Végre újra vacsicsatát ülhettünk meg a világ legkedvesebb baráti társaságával. Rita és Peti pedig úgy döntöttek, egy délutánra lakótársakat keresnek egy laza kis spanyol esthez.
A gyermekem megint mindent befalt, azonnal letelepedett az asztalhoz, és lelkesen majszolt, nem bánta, ha valami csípős, (vagy vörösbor is van benne). Egyszerűen imád társaságban falatozni (ebben ránk ütött, mert mi is lenne annál jobb?), bár Ritáék főztjén minden nap vígan eléldegélnék én is... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése