38/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2013-ban."  

Emma: a legtisztább kis lélek, akit csak ismerek, tele szeretettel. Nagyon jó mamája a babájának, minden nap sok-sok puszit ad neki.

Emma beszél

Pontosan azon a napon, amikor betöltötte a 19 hónapot Emma elkezdett beszélni.

Eddig a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy utánozni szeretné a szavakat, párat használt, de csak a legfontosabbakat, nem sürgette őt semmi. Megértette magát velünk, imádott (és még mindig) halandzsázni, úgyhogy nem törte magát többért. Azt persze láttuk, hogy mindent, amit mi mondunk neki, azt ő megért. Aztán egyszercsak gondolt egyet, és elkezdett mindenféle szavakat utánozni. Másfél hét alatt annyi mindent megtanult, hogy fel sem tudom sorolni. Szinte az összes családtagot szólongatja, állatokat, játékokat megnevez, és persze rendezkedik, mondja, hogy merre menjünk, mit csináljunk, kit hívjunk fel, hogy nézzük a Vakondot, minden néninek köszön az utcán, a gyerekekkel meg játszani akar. A cingár kis hangján becézett mamitól és papitól meg egyenesen el vagyunk ájulva.

Már rég vártuk, hogy milyen lesz, ha majd a lányunk, akit igencsak nagyszájúnak gondolunk, elkezd beszélni. Gábor sokszor mondta, hogy onnantól kezdve biztosan folyamatosan beszélni fog. Egyelőre úgy tűnik, igaza lesz.

37/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2013-ban."  

Emma: a 86 cm-es kisasszony, akinek ezer arca van.

Unokatesók

Rea három, Krisztián és Emma másfél évesek.

Manapság

 Az esős idő sem veheti el a kedvét a kinti játéktól 

(pláne a kedvenc esőkabátjában, amit néha napsütésben vagy a lakásban is felvesz).

 Lilipuszi :-)

 Ébredés után még bebújt egy kicsit a babái mellé pihenni.

 Meglátogatta Papát az ügyeletben, és tetszett neki a doktorkodás.

 A kis szakács-segédem bazsalikomot szedett az ebédhez.

 Csajos délután a barátnőkkel.

 Lufifújó mester

 A diófán

 Diószedés

 Divatosan utazik a hátsó ülésen 

(a homlokán a seb viszont elárulja, hogy valójában nem egy díva, hanem egy kis rosszcsont fióka...)

 Angyalian alszik Nyaúval. A nap legbékésebb órája.

 Portré Nyaúval, akit elvesztett, majd csodával határos módon hazatalált.

 Alvás helyett egy kis pizsamás buli retró szemüvegben.

 Balerina

Acsapatom

 Emma, a legszebb vadvirágom.

Apa és lánya

Gábor egy igazi lányos apa. Csüng a lánya minden szaván, Emma egy perc alatt az ujjai köré csavarja, minden játékban benne van, még a haját is meg tudja igazgatni.

Emma pedig mostanában nagyon apás lett. Papa, papa, egész nap ezt hallgatom, mindent meg akar neki mutatni, ha dolgozik, fel kell hívni telefonon, ha pedig itthon van, nincs viccesebb játszótárs nála.

Nagyon hálás vagyok értük.

36/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2013-ban."  

Emma: a boldogsághelyén, a Duna-parton, ahol szabadon szaladgálhat, szedhet vadvirágokat, gyűjthet köveket, és ahol folyamatosan rendre utasíthatja a még nála is csintalanabb Lilit.

19 hónap

Drága 19 hónapos Emmám!

Hálás vagyok érted a Jóistennek!

A jó lelkedért, ahogyan tiszta szívvel mindenkit szeretsz, aki körülvesz téged, ahogyan az neked a legnagyobb boldogság, ha mi átölelünk, ahogyan kikerekedik a kis szemed, ha meglátsz minket és szaladsz a karjainkba, hogy egy puszit nyomhass ránk. Ahogy bármit csinálsz, kiabálsz nekem csengő hangon: mama, olyan jó, hogy szükséged van rám.

Az okosságodért, azért, hogy láthatom, ahogyan minden nap tátott szájjal lesed el a fortélyokat, és utánozol minket, ahogyan minden nap egy-egy új szót tanulsz meg. Fantasztikus érzés, ahogy az eddig is benned lakó kis gondolatokat egyre jobban ki tudod fejezni. Egyszerű szavakat mondasz, de egyre többet, és egyre viccesebb veled beszélgetni (a kedves kis halandzsa nyelved remélem, még egy ideig velünk marad, mert azért odáig vagyok!).

A huncutságodért, ami minden pillanatban a csalafinta kis mosolyod és a csillogó szemed sarkában rejlik. Folyamatosan keresed a játékot, a vicces dolgokat, és nagyon sokat nevetünk együtt.

Az egészségedért, az életerőért, ami benned lakik.

A szépségedért, amin Papa meg én minden nap elámulunk.

Azért, hogy láthatjuk, ahogyan a kicsi babánkból egyre inkább kiforr egy önálló kis személyiség – egy igazi kis színésznő, aki ezer arccal fejezi ki az érzéseit, aki kész előadásokat tart nekünk (egy némafilmben is szerepelhetnél, annyi grimasz és gesztus a sajátod). Egy kisasszony, aki imád kacagni, az asztal tetején táncolni, aki szeret ölelgetni, simizgetni mindenkit, aki akkor érzi otthon magát, ha mezítláb szaladgálhat, akit minden érdekel.

Azért, hogy türelemre tanítasz minket akkor, amikor mindenre azt mondod, nem, és szándékosan csak olyat próbálsz tenni, amit tudod, hogy nem lehet. Te egyszerűen csak azt akarod, hogy figyeljünk rád, szeretettel vegyünk körül, és megmutassuk, hogy működik a világ.

Hálás vagyok azért, hogy te vagy a mi kislányunk Emma!

Nagyon szeretlek:

Mama