19 hónap

Drága 19 hónapos Emmám!

Hálás vagyok érted a Jóistennek!

A jó lelkedért, ahogyan tiszta szívvel mindenkit szeretsz, aki körülvesz téged, ahogyan az neked a legnagyobb boldogság, ha mi átölelünk, ahogyan kikerekedik a kis szemed, ha meglátsz minket és szaladsz a karjainkba, hogy egy puszit nyomhass ránk. Ahogy bármit csinálsz, kiabálsz nekem csengő hangon: mama, olyan jó, hogy szükséged van rám.

Az okosságodért, azért, hogy láthatom, ahogyan minden nap tátott szájjal lesed el a fortélyokat, és utánozol minket, ahogyan minden nap egy-egy új szót tanulsz meg. Fantasztikus érzés, ahogy az eddig is benned lakó kis gondolatokat egyre jobban ki tudod fejezni. Egyszerű szavakat mondasz, de egyre többet, és egyre viccesebb veled beszélgetni (a kedves kis halandzsa nyelved remélem, még egy ideig velünk marad, mert azért odáig vagyok!).

A huncutságodért, ami minden pillanatban a csalafinta kis mosolyod és a csillogó szemed sarkában rejlik. Folyamatosan keresed a játékot, a vicces dolgokat, és nagyon sokat nevetünk együtt.

Az egészségedért, az életerőért, ami benned lakik.

A szépségedért, amin Papa meg én minden nap elámulunk.

Azért, hogy láthatjuk, ahogyan a kicsi babánkból egyre inkább kiforr egy önálló kis személyiség – egy igazi kis színésznő, aki ezer arccal fejezi ki az érzéseit, aki kész előadásokat tart nekünk (egy némafilmben is szerepelhetnél, annyi grimasz és gesztus a sajátod). Egy kisasszony, aki imád kacagni, az asztal tetején táncolni, aki szeret ölelgetni, simizgetni mindenkit, aki akkor érzi otthon magát, ha mezítláb szaladgálhat, akit minden érdekel.

Azért, hogy türelemre tanítasz minket akkor, amikor mindenre azt mondod, nem, és szándékosan csak olyat próbálsz tenni, amit tudod, hogy nem lehet. Te egyszerűen csak azt akarod, hogy figyeljünk rád, szeretettel vegyünk körül, és megmutassuk, hogy működik a világ.

Hálás vagyok azért, hogy te vagy a mi kislányunk Emma!

Nagyon szeretlek:

Mama