Pontosan azon a napon, amikor betöltötte a 19 hónapot Emma
elkezdett beszélni.
Eddig a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy utánozni
szeretné a szavakat, párat használt, de csak a legfontosabbakat, nem sürgette
őt semmi. Megértette magát velünk, imádott (és még mindig) halandzsázni,
úgyhogy nem törte magát többért. Azt persze láttuk, hogy mindent, amit mi
mondunk neki, azt ő megért. Aztán egyszercsak gondolt egyet, és elkezdett
mindenféle szavakat utánozni. Másfél hét alatt annyi mindent megtanult, hogy
fel sem tudom sorolni. Szinte az összes családtagot szólongatja, állatokat,
játékokat megnevez, és persze rendezkedik, mondja, hogy merre menjünk, mit
csináljunk, kit hívjunk fel, hogy nézzük a Vakondot, minden néninek köszön az utcán,
a gyerekekkel meg játszani akar. A cingár kis hangján becézett mamitól és
papitól meg egyenesen el vagyunk ájulva.
Már rég vártuk, hogy milyen lesz, ha majd a lányunk, akit
igencsak nagyszájúnak gondolunk, elkezd beszélni. Gábor sokszor mondta, hogy
onnantól kezdve biztosan folyamatosan beszélni fog. Egyelőre úgy tűnik, igaza
lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése