Helló te kedves, huncut pici
óriás!
Egész nap a csipogó hangodtól
zeng a ház az elmúlt hetekben, felfedezted, és most kiélvezed minden percét a
csacsogásnak. Annyi mindent tudsz már mondani, és annyi újdonságot tanulsz meg
minden nap, bármit elmagyarázol nekünk. Jössz, és kérsz inni, enni, almát,
körtét, szőlőt. Amit szeretnél, arra lelkes kiáltással azt mondod, jó. Amit még
nem tudsz, az pedig nagyon érdekel, hozod a mesekönyveidet, és sorban rámutatsz
az összes dologra, mami?, én pedig hosszan sorolom, hogy mik vannak a képen. Ha
aludni akarsz, mutatod az ágyat, ott-ott-ott, és azt mondod, pityipű - a
legviccesebb, hogy amiket mi csak játékból mondunk neked, azt te teljesen
komolyan beépíted a kis szótáradba. Vagy éppen meghallod és elcsened, így
történet, hogy a minap, amikor kérdeztem tőled valamit, azt válaszoltad: kúl.
Én meg nevettem nagyon, és rájöttem, túl sokszor mondom azt, kúl. Olyan vagy,
mint egy kis szivacs, nem csak a beszédben, minden másban is. A szívem majd
elolvadt, amikor papa szülinapján beálltál a fényképezőgép mögé, lenyomtad a
gombot, azt mondtad csíz, és beszaladtál az ölünkbe, hogy te is rajta legyél a
képen. Egy-két év, és te készíted a családi fotókat. Alig várom! Egy családi
bulin követted az unokatesódat a wécére pisilni, és hirtelen úgy döntöttél,
hogy bár eddig eszedbe sem jutott ilyesmi, most te is kipróbálnád. Azóta minden
szoktatás nélkül, ha eszedbe jut, szólsz, hogy pisilni/kakilni szeretnél,
felülsz a kis trónodra, és kedvesen az ajtóra mutatva azt mondod, mama, pápá! –
és dobsz egy puszit. Én pedig pár perc múlva esetleg visszamehetek hozzád, hogy
segítsek fél guriga wécépapírt letekerni. Már azt várom, hogy mikor kérsz egy
keresztrejtvényt a kezedbe ilyenkor. Érzem rajtad, hogy ahogyan a beszéd is,
most ez is olyan nagylányos érzéssel tölt el, és nagyon örülsz magadnak, hogy
nem pelusba pisiltél. És én is nagyon örülök neked. Ha belegondolok, nagyon jó,
hogy minden fontos változásra magad értél meg, és magad kezdted el őket. Tegnap
este lefekvés után kimásztál az ágyból (nem újdonság, mostanában három kitalált
mese, két talpmasszázs és hajsimogatása után sem alszol el könnyen, mert még
mindig van valami mondanivalód), besétáltál a szobádba, és kérted, hogy
takargassunk be a saját ágyadban. Egyszer erre is meg fogsz érni, korábban azt
gondoltam, soká még, de tartok tőle, hogy előbb, mint hinném. Azt, hogy mit
szeretnél játszani, mindig te találod ki. Mostanában a gyurmázás volt a sztár,
órákat gyurmáztunk minden nap, te szépen leültettél engem a kisasztalod mellé,
és mondtad, hogy milyen állatot készítsek neked, te meg labdákat, kígyókat
hengergettél türelmesen. Eddig a babádon kívül, akit régóta, és még mindig
nagyon szeretsz, puszilgatni, takargatni, etetni (mostmár ugye pisiltetni is a
bilijén), nem volt kedvenc állatkád, aztán egyszercsak a nagyiéktól el kellett
hoznunk egy mackóforma plüsscicát, akit gyorsan Nyaúnak neveztél el, és azóta
elválaszthatatlan alvó-, séta-, játszótársad azzal a Kisvakond figurával
együtt, ami Beszt nagybácsidé volt, amikor ő volt kicsi, aki nemes
egyszerűséggel Hakond. Ha véletlen elfelejtjük őket este melléd pakolni, te a
sötét szobában rázendítesz, amikor mi már azt hisszük, hogy alszol: Nyaú,
Hakond, és akkor beköltöznek ők is hozzánk az ágyba. Odavagy a családtagjainkért
is, ha valamelyik nagybácsid, nagynénid nálunk van és játszik veled, te könnyes
szemmel sírsz, amikor el kell mennie, ha pedig jön hozzád valaki teljesen lázba
jössz, és agyon szeretgeted. Ha csak annyit mondok, hogy megyünk a barátnőidhez,
te azonnal mész az ajtóhoz, és lelkesen rohansz, hogy játszhass velük. Csengő
hangon énekelsz sokszor – azoknak a nevét sorolgatod, akiket szeretsz, nekem
meg ez a kedvenc dalom mostanában. Ha azt mondjuk neked: szeretlek,
elmosolyodsz, leszeged a fejed, és hozzánk bújsz. Pár napja pedig ránk néztél,
és azt mondtad, szeretlek. Ez a legnagyobb ajándék.
Boldog 20. hónapfordulót!
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése