Drága Emma!
Ebben a hónapban három és fél
éves lettél. Aznap, amikor a füledbe súgtam ezt, te körbe-körbe szaladgáltál,
és ujjongtál, három és fél éves vagyok!, és nagyon büszke voltál magadra. Csak
mint általában.
Mindig boldog vagy, magabiztos,
játékos, cserfes, nagydumás, barátságos, szabad. Egy kis búgócsiga, aki egész
nap pörög. De este, amikor elalszol mellettünk, te vagy a legbékésebb kisangyal.
Most, hogy nagytestvér lettél,
büszkén dicsekszel mindenkinek, és ilyeneket mondasz: Nézd, ő a kistestvérem,
ugye, milyen cuki?, és tényleg nagyon cukinak tartod Pannit, mert napi sokszor
puszilgatod, ölelgeted, becézgeted, és mondogatod neki, hogy milyen aranyos. Ahogy
egyik nap mondtad, amikor megjelentél egy cicás maszkban előttem, ő a
kismacskám, te meg a vadmacskám.
A nyár a te évszakod volt megint,
imádsz mezítláb szaladgálni egész nap, fürdeni, – zseniálisan úszol a víz alatt
már – fagyizni, estig a kertben lenni, gyümölcsöket enni a fáról.
Most, hogy papával elkezdtetek
járni a lovardába, ámulva figyeled a lovakat, bátran ülsz fel a hátukra. De
szereted a kutyákat, a cicákat, a madarakat, minden állatot, jó farmerlány
lenne belőled.
Magas vagy, ha megmossuk a
hajadat, le kell fényképeznem neked, milyen hosszú, hogy megcsodálhasd, az
arcodon új, huncut grimaszok jelentek meg.
Nagyon készülsz az ovira, már az
utolsó napjainkat töltjük itthon szabadon, nyakunkon az évnyitó és az első
napok nélkülem, a sok gyerek között. Egy éve készülünk erre, mostanra már minden
zugot ismersz az óvodában, és tudom, hogy boldogság lesz neked ott. Mégis könny
szökik a szemembe, mert tudom, hogy az én elsőszülött pici lányom már egy nagy
óvodás, akinek egy kicsit el kell engednem a kezét. De csak egy kicsit.
Nagyon szeretlek édes Emmám:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése