Drága Emma!
Olyan nagy öröm látni, hogy
milyen érdeklődő, vicces, játékos kislánnyá cseperedtél, ahogyan egyre
élesebben rajzolódik ki a kis karaktered, amiért egyszerűen odavagyok. Annyit
nevetünk veled minden nap – kétségtelenül nagyon vicces vagy, és ezt te is
tudod. Rengeteget színészkedsz, vicces mozgásokat, szövegeket adsz elő,
táncolsz, és közben persze nézed magad a tükörben. Az önrajongásod legújabb
bizonyítékaként mostanában odavagy azért, ha Emma videókat nézhetsz a
telefonomon. Elbújsz a lakásban, és magadban nevetgélsz, amíg mi meg nem
találunk, rohansz hozzánk, hogy megcsikizz minket, vicces műeséseket produkálsz
az orrunk előtt, hogy játékból felsegítsünk, vagy a játékaidat rejted el
mindenféle titkos helyekre, és jössz (mű) kétségbeeséssel, hogy keressük meg
együtt. Igazi kis kópé vagy. Egyik napról a másikra nagyon ragaszkodni kezdtél
mindenhez – egy-egy mesét teljes odaadással nézel vagy hallgatsz, és sorolod a
szereplőit sokáig, ha egy különleges állatot látsz, utána még ezerszer meg
akarod keresni, folyton róla kell mesélnünk, őt kell rajzolnunk. Az állatokért
egyébként is odavagy. A cicákat és a kutyákat minden sétánk alatt üldöznünk
kell, a kutyakönyvet fél óráig is tudod csendben lapozgatni. Legutóbb, amikor
mókust láttunk az erdőben, egy hétig nem volt más téma, csak a mókus (a világ
legcukibb szava a te szádból), valamelyik nap pedig egy cirkuszi elefántra bukkantunk
Vácon, és miután te két napig azért könyörögtél, hogy mennyünk megnézni az
elefántot újra, tegnap egy órán át tátott szájjal figyelted őt, és utánoztad,
ahogy trombitál, soroltad, hogy miket eszik, és kacérkodtál a gondolattal, hogy
megsimogasd az ormányát. Így most a rajztáblánkon a cicák mellett mókusok és
elefántok sora ékeskedik. A játékaidban nagyon türelmes lettél, egymás után
húszszor is ki kell raknunk a kirakókat, sőt, egyedül is hosszasan rakosgatod
az öltöztetős macijaidat, és kedvesen mondod rájuk, hogy papa-mama-Emma. Ha
látsz egy felnőtt és egy kölyökállatot, akkor előbbi mama, a kicsi pedig Emma.
Egyre nagyobb könyvmoly vagy, folyton lapozgatsz, és türelmesen böngészgeted a
könyveket, esténként mesét hallgatsz. Nagyon szeretsz mini főnök lenni a
családban, mindent kitalálsz, mit csináljunk, hová menjünk, mivel menjünk, ki
hova üljön, mit rajzoljon, hová rajzolja a papíron. Mindig magam előtt látom
azt az Emmát, aki felemelt kis mutatóujjal magyaráz nekem nagyra nyílt
szemekkel, akinek mindenről határozott elképzelése van, és aki egy mosollyal
vagy egy nagy, cuppanós puszival bárkit levesz a lábáról. Ha arra gondolok,
hogy milyen leszel később, nagyobb lánykaként, nem féltelek, mert látom, milyen
bátor, kreatív és szeretettel teli vagy – elég jó kombináció. Mert hiába vagy
sokszor erős akaratú, nagyon érzékeny vagy. Ha látod rajtam (vagy bárki máson),
hogy valami bánt, odajössz, átölelsz, megsimogatsz. A macis kirakódon az egyik
kismaci sír, és te ahányszor meglátod, meghatódsz és vigasztalgatni kezded. Két
hónappal ezelőtt még 10 szóval bírt a szókincsed, mostanra pedig
megszámlálhatatlanul sok mindent tudsz mondani. Akármit mondunk neked, te
elismételed, tudsz számolni tízig, az összes állatkád vicces nevét tudod,
sokszor már helyesen ragozol szavakat, rövid mondatokat is összeraksz. Bárcsak
minden vicceset leírnék, amit mondasz. Nagyon sokszor félig-meddig megfordítasz
szótagokat, így a cuki nálad kuci, a bácsi pápics, a cápa pedig páca. Szeretem
hallgatni, ahogy magyarázol, csak mondod és mondod, igazán jó kis társaság vagy
már – a legjobb!
Boldog 21. hónapot picim!
Nagyon szeretlek:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése