Együtt ébredni hárman, Emma nevetgélésére, hogy végre a papát is csikizheti, nemcsak engem.
A kora reggeli napsütésben homokozni a kertben.
Nagyot sétálni a Dunában megmártózott, vizes, sáros Lilivel, és Emmával, aki ha úgy tartja kedve megpihen az út közepén, vagy bekiabál egy-egy kapun, hogy hahó!, vagy gondol egyet és inkább az ellenkező irányba szalad.
Nézni Emmát, ahogy kacag, tapsol, mikor a medence vizébe huppan.
Mezítláb szaladgálni, a fűben heverészni.
Örülni annak, hogy együtt vagyunk.
De jó, hogy itt a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése