"Egy portré a gyermekeimről, hetente egyszer, minden héten 2016-ban."
Emma: egy náthás köhögéssel három hete itthon van az óvodából (ó, október, mindig így telik...), és napi tízszer felbosszantjuk egymást, a hisztijeitől falra mászom, aztán meg ő a legangyalibb teremtés, és énekel, és segít, és rajzolgat, és minden türelmetlenségem ellenére nagyon-nagyon szeretem.
Panni: a leghuncutabb félmosoly. Ez a kópé minden mókában benne van, újabban kiveszi a telefont a kezemből, és telefonál, csak beszél, beszél, mindent megért, és mindent elmutogat már nekünk, és pápázik, és puszit ad, és teljesen oda vagyunk érte.
Emma és Panni: az esős napok után végre kiszabadultunk a kertbe, diófaleveleket gereblyéztünk, a lányok a levélkupacba ugráltak, szaladgáltak, és örültünk az októberi napsütésnek. A legjobb napok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése