2016. október 23., vasárnap

43/52































"Egy portré a gyermekeimről, hetente egyszer, minden héten 2016-ban."  

Emma: egy náthás köhögéssel három hete itthon van az óvodából (ó, október, mindig így telik...), és napi tízszer felbosszantjuk egymást, a hisztijeitől falra mászom, aztán meg ő a legangyalibb teremtés, és énekel, és segít, és rajzolgat, és minden türelmetlenségem ellenére nagyon-nagyon szeretem. 

Panni: a leghuncutabb félmosoly. Ez a kópé minden mókában benne van, újabban kiveszi a telefont a kezemből, és telefonál, csak beszél, beszél, mindent megért, és mindent elmutogat már nekünk, és pápázik, és puszit ad, és teljesen oda vagyunk érte.

Emma és Panni: az esős napok után végre kiszabadultunk a kertbe, diófaleveleket gereblyéztünk, a lányok a levélkupacba ugráltak, szaladgáltak, és örültünk az októberi napsütésnek. A legjobb napok. 

2016. október 18., kedd

42/52































"Egy portré a gyermekeimről, hetente egyszer, minden héten 2016-ban."  

Emma: az egyik babám odavan a vízért.

Panni: a másik babám még nem biztos benne.

Emma és Panni: szövetségesek. Remélem örökké tart közöttük. (Panni éppen megvigasztalja Emmát, aki nem szeretne hazaindulni a családi hétvégénk után a Bambarából.) 

41/52


































































"Egy portré a gyermekeimről, hetente egyszer, minden héten 2016-ban."  

Emma: a kezében a virágcsokrokat felváltották a levélcsokrok. Hellő ősz! 

Panni: még mindig olyan, mint egy kis erdei manó baba. 

Emma és Panni: a legédesebb mosolyok nekem. Újabban Panni is egész nap olvasgat (és szétszakította a nagylányos könyveket, amiket most magasabbra tettünk, és felmászott, leesett a kisasztalról, amit most elcsomagoltunk a garázsba), így csináltunk neki is egy kis könyves sarkot, ahol a hűvös kuckózós napokon lapozgatnak mostanában. 

2016. október 2., vasárnap

40/52


"Egy portré a gyermekeimről, hetente egyszer, minden héten 2016-ban."  

Emma: az óvodai betakarítás ünnepre indul a gyümölcskosarával. Boldog vagyok, hogy hálás ezért a sok jóért. (egy évvel ezelőtt is elkészítettem ugyanezt a képet, és el sem hiszem, mennyit nőtt azóta...) 

Panni: a legnagyobb huncut, reggeltől estig figyel, minden érdekli, éppen egy kiskutyát mutat nekem lelkesen a lovastanyán, ahová most kezdtünk el járni Emmával. 

Emma és Panni: békés hétköznapi percek. Miután Emma hazaér hozzánk, Panni mindig nagyon örül neki. Egy "padon" ülnek kettesben, amit Emma gyűjtött a Duna-parton, egyikük diót tör, másikuk almát rágcsál.