Az első hetünk az oviban nagyszerű volt. Emma már alig várta, hogy mehessen. Kiválasztotta a jelét - méhecske, vagy, hogy pontosan úgy mondjam, ahogyan ő rendelte: két méhecske rászáll a virágra. Rávarrtuk együtt a zsákjára, bepakoltuk, kiválasztotta az első napi ruháját (lovasat, mi mást?), és azt kérdezgette, hogy mikor indulhatunk már végre? A lelkesedése pedig szerencsére azóta sem csökkent, és túl vagyunk az első héten. Az első napon még mi is ott voltunk vele az udvaron, aztán már egyedül felment a déli mesére, legközelebb hazajöttünk Pannival, amíg ő vígan játszott, ma pedig már egyedül tízóraizott és ment kirándulni a kiserdőbe. Lelkesen mesél, hogy kik a barátnői, Lili, Szofi, Bella, Szelma, Panni, és a nagylányok is nagyon kedvesek, és lovacskáztak, és hintáztak, és főztek, és csúszdáztak, és tobozt gyűjtöttek, és elmeséli, hogy az óvónéni milyen mesét mesélt, és miket énekeltek együtt, és milyen jó volt. Boldog vagyok, ahogyan látom és hallgatom őt. Remélem továbbra is ilyen boldog hely lesz neki az óvoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése