A sok szépség közül, amit az utunk során láttunk, a legeslegszebb a normandiai napunk volt. Párizstól két és fél órányira autóval egy olyan varázslatos vidéken suhanhattunk át, ahová egy perc alatt beköltöznék, és ahol boldogan élnék örökkön-örökké. A zöldellő mezőkön gazdaságok, a domboldalakon bocik mindenütt, mögöttük pedig a szeles tengerpart, a fehér sziklák, a tűző nap – olyan, mintha megállna az idő. Emma vadul szaladgált a parton, számlálgatta és a vízbe dobálta a kavicsokat, sirályokat üldözött, kagylót evett, és az egyetlen volt a csapatból, aki kipróbálta a hűvös vizet, mert míg a hullámokkal kergetőzött, az egyik levette őt a lábáról, és csobbant egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése