Helló 2014!
Egy varázslatos éven vagyunk túl, Emma annyi mindent tanult, annyi mindent látott,
együtt annyival bölcsebbek lettünk, mint család. A napok sokszor hosszúak voltak, de a hónapok
szélsebesen rohantak el.
Egy sok érzelemmel és sok találkozással teli ünnepi hét után a szilveszter esténk is kicsit bolondos és kiszámíthatatlan lett az ügyeletben ragadt Gáborral, de valahogy, ahogy az utcai tűzijátékoktól lelkesen ugató Lilivel és a hercegnőnek öltözött, balerinaként táncoló Emmával úgy döntöttünk, hogy remek esténk lesz,
az is lett. Mire megvacsoráztunk, hazajött Gábor, táncoltunk a színes konfettik alatt, énekeltünk (a szerepelni imádó lányom és a karaoke a világ legjobb találkozása!), megnéztük a Hupikék Törpikéket és éjfélkor koccintottunk alkoholmentes pezsgővel (igen, Emma is ébren maradt velünk, és a kis műanyag poharával ünnepélyesen koccintott, ennyire nagylány), és néztük az ablakból a tűzijátékot.
Most pedig egy hónap van hátra, hogy Emma 2. születésnapját ünnepeljük.
A barátnői szerint, akkor lesz valaki nagylány, ha két éves lesz.
Én is ettől tartok.
Sokszor érzem már, hogy a minikamasz Emma érzelmi hullámvasútján ülök, és nincs kiszállás.
De igyekszem a nehéz napokon is emlékeztetni magam, hogy milyen varázslatos dolog az ő állandó szeretetre éhes kis lényével együtt lenni, hogy milyen áldás ő az életünkben.
Hálás vagyok érte.
Remélem, hogy sok jót tartogat nekünk ez az év.
Bátorságot megtenni mindazt, amit egyébként kényelmesebb volna kihagyni,
hitet, hogy ne az akadályokat nézzük, hanem bízni tudjunk,
időt, amit együtt tölthetünk.
Igyekszem majd tenni ezekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése