Drága Emmám!
Egy igazi kis szeretetgombóc lettél mostanra. Mindig is az
voltál, de mostmár olyan jól kifejezed az érzéseidet. Minden eddig neked adott
puszi megtérülni látszik, ugyanis onnantól, hogy felébredsz, és vagy ötöt az
arcomra nyomsz, odáig, hogy az esti fürdetés után gondosan megcuppantgatsz
minket papával, rengetegszer döntesz úgy, hogy játék, szaladgálás, evés - bármi
közben hozzám szaladsz, és megpuszilsz. Minden különleges pillanat közül ezek a
legkülönlegesebbek. Amikor csikizünk, és te kapaszkodsz belénk, és kacagsz, és
boldog vagy, nagyon boldog. Velünk együtt.
Imádod a táncpartikat, legyünk csak mi ketten egy borongós
hétköznap délelőttön a szobában, vagy az egész család valami mulatságon, te
vigyorogva illegeted magad, pörögsz-forogsz, topogsz cukin, tapsolsz magadnak.
A kedvenc programom veled a közös táncolás!
Imádnivalóan utánzod az állatok hangjait, cérnavékony hangon
nyávog a macskád, és mélyen dörmögve vauvau-ozol, ha meglátsz egy kutyát.
(Legszívesebben olyan mesekönyveket lapozgatsz, amiben cicák és kutyák vannak.)
Tudod, hogy prüszköl a ló, hogyan huhog a bagoly, és hogy a boci azt mondja: bú.
Hosszan, hosszan képes vagy brümmögni, ha tologatsz egy
kisautót, vagy a számítógép egerét (végül is, gurul, igazad van), ha a
kismotorodon ülsz (vagy állsz, és néha, nagyon ritkán már hajtod is, főleg
tolatva), vagy, ha papa ölébe ülhetsz a ház előtt az autóba, és tekergeted a
kormányt, meg piszkálgatod a sebváltót. Mostanában szeretsz labdázni, vígan
dobálod a focilabdát, a szép ruhádban, nyakig koszosan, szaladsz vele, mint egy
igazi kis kópé. Aztán két perccel később bebizonyítod, hogy mennyire lányos
lány is tudsz lenni. Egy párnából ágyat készítesz a szoba közepén a babádnak,
ráfekteted, inni adsz neki a játék vizespalackból, megpuszilgatod, majd hagyod
szundikálni. Ilyenkor pedig elolvad a szívem. Papa mindig azt mondja, hogy
nagyon jó testvér leszel majd. Efelől kétségem sincs. Hogy nem fogod hagyni
magad, az biztos, mert igen erős akaratú kis maki vagy, de hogy tele van a kis
szíved szeretettel, törődéssel, az még ennél is biztosabb.
Olyan ügyes vagy már, a játszótér ördöge lettél, egyedül
felmászol a csúszda létráján, és lecsúszol rajta, a mászókákon jössz-mész (én
azért mindig igyekszem alattad lenni, mint egy biztonsági háló, ez a dolgom…).
Itthon a lépcsőkön kapaszkodás nélkül is feljössz.
A legtöbbet mondott szavad újabban: nem-nem. Ha valami
falatot teszek a szádhoz, rámsandítasz, és nem-nem, mondod, még bólogatsz is
hozzá, hogy biztos legyek benne, bármit is csinálok, te most ezt bizony nem
fogod megenni. Nem, nem mondod, én pedig megértem, hogy te már tudod, hogy mit
szeretnél és mit nem. Nagylány vagy. Ma egymás után háromszor becsuktad a
szobád ajtaját, hogy amíg én a konyhában voltam, had játssz szabadon a saját szobádban
egyedül. És amikor benéztem, te bebújtál a sarokba, ahol titkosan próbáltad a
nyakláncodat ráadni a kisvakond figurára. És akkor megint rádöbbentem, hogy
milyen gyorsan nősz. Nagyon gyorsan. Hálás vagyok minden alkalomért, amikor
odaszaladsz hozzám, felmászol az ölembe, húzod fel a pólómat és mondod, cici,
hogy szopizhass még egyet, mert elfáradtál. Hálás vagyok, amikor, ha felébredsz
éjszaka, csak arra nyugszol meg, ha hozzám bújhatsz, mert tudom, hogy hamarosan
nem lesz rám ennyire szükséged. Mert még ennél is nagyobb lány leszel.
Nagyon szeretlek:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése