Drága Emma!
Tíz hónapos kicsi gyermek lettél, és az élet egyre
viccesebb, könnyebb, jobb veled, mert egyre inkább önálló, aktív részese vagy
te is a családunknak. Rengeteget tanultál az elmúlt hónapban, mostanában szinte
minden nap van valami új, amit megértesz vagy tudsz csinálni – mi pedig szokás
szerint csak ámulunk, hogy milyen ügyes és édes vagy.
Súlyod: 8500 gramm
Hosszúságod: 75 cm
Fogak: 8-ra nőtt
az éles kis cápafogak száma, és semmi gondot nem okozott, remélem ez már mindig
így lesz.
Újdonságok a tizedik
hónapban:
- Mind közül a legnagyobb: elkezdtél járni. 3 hete tetted meg az első önálló lépéseidet, ami annyira megtetszett, hogy utána naphosszat ide-oda lépegettél. Ha lecsücsültél egy-két méter után, már pattantál is fel, és mentél tovább, mostanra pedig bejárod az egész lakást, jössz-mész, sétáltatod a játékaidat, üldözöd Lilit, ügyesen és egyedül jársz!
- Egyre többet beszélgetsz, a folyamatos, cuki kis gagyarászásaid pedig egyre inkább kezdenek hasonlítani a valódi szavakra (a mama, papa véletlenszerű mondogatása már néha szándékosnak tűnik, és egyszer Lilit is szólongattad már, ami nem volna meglepő, hiszen még mindig az első dolgod reggelente Lilinek integetni). Ha kérdezünk valamit, a saját kis nyelveden válaszolsz, és bólogatsz hozzá nagyon.
- Végre eszel! Lehet, hogy nem úgy, mint ahogy a bébiételek reklámjaiban a gyerekek, akik egy tál pürét befalnak pillanatok alatt, de magadhoz képest remekül eszel, és ez nekem éppen elég. Reggelente egy kis joghurtot (néha zabpehellyel), délben valami nagylányosat, általában olyasmit, amit mi: húst, krumplit, tésztát, sajtot, rizst, kuszkuszt, borsót, csicseriborsót, avokádót, karfiolt, répát, délután nyammogsz egy kis banánt, körtét, kölesgolyót, este pedig pár falat kenyeret, sajtot, paradicsomot. És persze szopizol még párszor naponta.
- Figyelsz és utánozol, mindent! A telefont elkéred, és a füledhez teszed, és magyarázol neki, ha joghurtot adnék neked, a te kezedbe is kell kanál, amivel kiügyeskedsz egy keveset a pohárból és maszatolod szét, ahogy mi etetünk téged, úgy te is adod nekünk a falatokat a szánkba (néha azt, mit már te is megcsócsáltál :-). Ha puszit küldünk neked, te is cukin cuppantasz. Tudod kérni azokat a dolgokat, amiket szeretnél (és tudsz nyafogni, ha elvesszük tőled – mekkora kis csaj vagy…). Leülsz és lapozgatod a könyveidet. Játszásnál már tudod, hogy az építőkockákat hogyan tudod egymásba rakni, hogy a labdát vissza kell gurítani annak, akivel játszol. Van azonban, ami nem tanítható: ha valami huncutságot csináltál, az egész arcod vigyorog, ha szégyenlős vagy, felhúzod a vállaidat, és elbújsz, ha meg akarsz szeretgetni minket, odabújsz hozzánk, és megpuszilsz – és ezek a legeslegaranyosabb dolgok, amiket csak tudsz csinálni.
És, hogy mi a legizgalmasabb? A java még csak most jön: az
első karácsony, az első szülinap… Már nagyon izgatott vagyok, hogy hogy fog
tetszeni neked ez a sok móka. Remélem, nagyon!
Szeretlek, drága piciny manóm:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése