Drága Emma!
Őrület, hogy egy újabb hónap telt el és egy újabb hónappal
nagyobb, bölcsebb, cukibb lettél megint! Akárki lát mostanság, az első szava
az, hogy milyen nagylány vagy már. Visszagondolok arra, amikor az ölünkben
feküdtél naphosszat, s csak néha nyitottad ki a szemed, s látlak most, ahogy
villámgyorsan kúszol az ágyunk egyik sarkából át a másikba, csak, hogy megízlelhesd
a támlát, ahogy gügyörészel társaságban és szórakoztatod az összes csodálódat,
ahogy lelkesen pancsikálsz, ahogy kacagsz, ha puszilgatunk téged, vagy
bújócskázunk veled. Egy igazi kicsi emberke lettél. Gyönyörű, okos, ügyes,
egészséges.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy igazi kis apja lánya
vagy, mert mindenki, egyenesen mindenki szerint apára hasonlítasz, s bár az én
közelségem mindig szükségszerű, apának te vagy az elsőszámú rajongója. Csak
rádnéz, s te már kacagsz is. Én pedig imádlak titeket együtt! Valamiben azonban
rám is ütöttél: apa türelmes, nyugodt lénye helyett te egy igazi kis sajtkukac
vagy, akárcsak én voltam gyerekként (és vagyok ma is). Egy pillanatra sem
maradsz egyhelyben. Amint felfedezed magadban egy újfajta mozgás képességét,
azt minden ébren töltött percben gyakorlod. Így ebben a hónapban megtanultál
négykézlábra emelkedni és előre kúszni, aminek köszönhetően én megtanultam
(legalább) két dolgot: a legnagyobb játszószőnyeg is kicsi ahhoz, hogy fél
percen belül ne a szőnyeg rojtjait nyalogasd, valamint, hogy bármilyen közel is vagyok, legyenek azok akár
centik, nem mindig tudom megakadályozni, hogy a kicsi buksid néha koppanjon a
legkülönbözőbb felületeken és te keserves, tíz másodperces sírásban törj ki.
Mindentől megóvnálak, de neked már sokkal izgalmasabb a kőre mászni, az ágy alá
begurulni, mindent kóstolgatni, mint az én karomban ringatózni. Ilyenkor
tényleg azt érzem, hogy olyan nagylány vagy már! A másik nyilvánvaló változás
benned a társaságra való vágyakozás volt ebben a hónapban. Az itthon kettesben
(Lilivel hármasban, vagy apával négyesben) töltött délelőttök után látványosan
unatkozni kezdesz, már nem elég annyi inger, amennyi idehaza van, így hát
elindulunk. És láss csodát, társaságban a korábban partra vetett halként
ficegő, sikítozó kislányom varázsütésre egy mosolygó, kacagó, nézelődő, vidáman
játszó, mindenkit érdeklődve figyelő angyalkává válik. Régebben csak reméltem,
hogy az én kislányom egy kis kópé lesz, de most már tudom, hogy így van: a
vigyorok, és grimaszok, amik a kis arcod sajátjai, a nevető szemecskéid, a
kacagásod elárulják, hogy egy igazi kis zsivány manó vagy!
Súlyod: 6780
gramm
Hosszúságod: 67 cm
Ezeket tudod már:
- négykézlábra emeled magad, egyre könnyebben és egyre tovább tudsz egyensúlyozni a magasban, s már próbálsz elindulni így is
- kúszol előre, mint egy kis villám kukac
- hangosan kacagsz a puszikra, csikikre, vicces hangokra, kukucsokra
- egyre többet gügyögsz, imádnivaló vagy, ahogy kommunikálsz mindenkivel, csak mondod és mondod az egy-két hangos monológjaidat
- (bár még kezdeti stádiumban van a dolog, de) csőrös pohárból iszogatsz pár korty vizet – ezek az anyatejen kívüli első egyéb kortyaid :-)
Ezeket szereted:
- izegni-mozogni az éber és az alvós perceidben egyaránt
- társaságban (és a középpontjában) lenni
- fürdeni a kádban, apró és nagy medencékben
- hintázni
- egy játékokkal teli szőnyegen megkeresni az egyetlen nem játszásra szánt tárgyat és örömmel eszegetni, gyűrögetni azt
- Lilit – mostanra már nem csak ő a te rajongód, hanem fordítva is igaz ez, a reggeli szertartásos lábnyalogatásodat mindig kitörő örömmel, nagy vigyorgással fogadod, majd egy kis fülhúzással hálálod meg
- a színes majom ujját szopizni, s elaludni közben, a mi ujjunkat szopizni és elaludni közben, szopizni és elaludni közben
Ez az utolsó hónap, hogy kizárólag anyatej a táplálékod, s
jöhetnek majd a finomabbnál finomabb falatok – ami jó hír, mert szerintem már
megértél rá, mert bár csodálatos ez a kapocs közöttünk, és nincs kedvesebb lény
a szopikázó Emmánál, egy örökmozgónak egy szopizásnyi idő alatt is meg kell
tenni pár fordulatot, ami kicsit megnehezíti a dolgot. Másrészt egyre inkább
érdeklődsz a felnőttek ennivalója iránt, minden fogásért hevesen nyúlsz - pár
másodpercnyi gondatlanságom miatt majdnem egy tál sósperec lett az első szilárd
táplálékod.
Bár nincs nagyon stabilan kialakult rendszerünk, de a
napjaink egyre békésebbek. Ha tudsz aludni, amikor elfáradsz, (mostanában
délelőtt 10 körül és este 6 körül egy rövidke, és délben egy nagyobb szundi van
az étlapon, de ez gyakran változik, marad ki egy-egy pihi vagy jön be egy újabb)
akkor utána újra vígan veted bele magad a játék örömeibe, és egy élmény veled
lenni!
Napról napra változol valamit, nősz, ügyesedsz, és egyre
inkább látszik az, hogy milyen kedves, barátságos, vicces és életrevaló pici
lány vagy te, mi pedig minden nap örömmel gyönyörködünk benned Emma!
Nagyon szeretlek:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése