Drága kicsi Emmám!
Csodát tettél az érkezéseddel, és csodát teszel a
családunkkal azóta is minden nap! Egyik napról a másikra minden megváltozott –
tudtuk jól, hogy így lesz, de nem tudtuk elképzelni, hogy milyen lesz, ha majd
itt leszel. Milyen leszel te, milyenné teszed az életünket. Csak kérdések
voltak bennünk, és te lettél a válasz.
Három hete, az érkezésed előtti péntek este még
türelmetlenül feküdtem le aludni. Tudtam, hogy hamarosan velünk leszel, de nem
győztem már kivárni – pedig, ha tudtam volna, hogy a hamarosan közelebb van,
mint gondolom… Hajnalban arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam, majd elmúlik, s
aztán újra. Azért imádkoztam, hogy te legyél. 11 órát aludtunk ezen az éjjelen
– majd felkeltünk, és már tudtuk, ez volt az utolsó éjszakánk itthon ketten,
nélküled. Azóta 11 óra alvás távoli, utópisztikus gondolat nekem, mégis sokkal
szebb minden éjjel, mert ha kinyitom a szemem és oldalrabillentem a fejem,
téged látlak. Látom, ahogy a puha kis arcod kisimul, ahogy a szájacskád lazán
biggyeszted, a szemecskéd lehunyod, az ujjacskáid kedvesen kigördülnek a
korábban ökölbe szorított kezecskédből. Látlak, és megnyugszom. Tudom, hogy
minden jól van, hogy biztonságban, jó helyen vagyunk, hogy én vagyok a
legszerencsésebb ember a világon. Boldogan kelek fel három órakor is az első
kis hangra és mozdulatodra, és boldogan nézlek, ahogy éhes kis cápa módjára
szopikázol ilyenkor is. Boldogan kezdődik a nap, mert a te ébredezésed kelt –
ahogy nyújtózol, csücsörítesz, mosolyogsz, sóhajtasz az egy kész
vidámságbonbon, és boldogan ér véget, mert láthatom, ahogy az apa-idődet töltöd
(hiszen egyértelmű, hogy a fürcsi és a vacsora után te még egy kis
szeretgetésre vágysz az unalmas alvás helyett) – kapaszkodsz a mellkasán
vidáman, hallgatod a szívverését, ő meg szorít téged erősen. Jó, hogy így
szeretitek egymást. Jó, hogy szeretsz minket. Jó, hogy szerethetünk téged.
Nagyon.
Mama
Ui.: Ma, hogy betöltötted a három hetes kort te, a békés,
nyugodt, mosolygyáros, aki rendszeresen végigalszod a délelőtti órákat, és
délután is szívesen ejtőzöl a hasunkon, ahogy a nagykönyvben meg van írva egy
nyűgös kis sajtkukac vagy már éjjel óta, hatalmasra nyílt szemekkel és folyton
üres bendővel. De így is imádnivaló vagy, és legalább izmosodik a karom, :-)
(és a nagykönyv szerint ez csak mára szól- kíváncsian várom, hogy holnapra
befejezed-e ezt a nagy növögetést).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése