Mostanában nagyon nagylányos ez a lány, sokszor nagyon (nagyon) nehéz megértetni vele, hogy nem lehet mindig minden úgy, ahogy ő szeretné (akkor sem, ha óriáshisztit tart), aztán néha megcsillant egy egy csodát, amivel megmutatja nekem, hogy minden jó, és hogy megéri. Amikor azt mondja "emelem poharam mamira, aki nagyon szép, és akihez hozzábújok" és felemeli a rózsaszín műanyag vízzel teli poharát. Vagy "az összes barátom megy a obiba, és én is megyek majd a obiba, mert nagy leszek", és belegondolok, hogy lassan majd tényleg el fog menni az oviba, és én reggelente egy kicsit elengedem őt, és nehéz lesz. Vagy úgy csinál, mint a mamika, és fényképez, sokat, és nagyon büszke magára. Sokat nőtt mostanában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése