27 hónap / Anyák napja

Drága Emma!

Már a harmadik anyák napja ez, amit veled ünnepelhetek, és nem is lehetnék hálásabb a Jóistennek azért, hogy a te anyukád lehetek. Te vagy a legnagyobb szívű, legviccesebb kicsi lélek, akit csak ismerek.

Olyan gyorsan nősz, hogy mostanában gyakran elszomorodik a szívem, ahogy nézlek, és látom, hogy mennyi babás dolognak búcsút intettünk már – van, hogy kérsz egy bébi takarót, és azt mondod, kici baba vagyok, ringass mama, és akkor, abban a játékban még baba vagy, de már csak akkor. Egyébként egy csacsogó nagylány vagy (Amma bagyok, Gábori Amma – mondod), aki mesél nekem a könyveiből, aki a megfogja az ujjaimat, és elkezdi: ez ement vadászni, aki pörög a szoba közepén, és kacag, és azt kiabálja: szeretek táncóni, szeretek táncóni, aki, ha elsétálunk az iskola mellett odaáll a kerítéshez, hogy nézze a gyerekeket, és közli, hogy ő is iskolás, és bemegy, aki tegnap nélkülem aludta végig az éjszakáját, és míg én a kanapéról hallgattam, ahogy papának magyarázod, hogy mama elment dógozni, igyen, bizony, olyan büszke voltam az én okos, csacsogó nagylányomra. Mert lehet, hogy már nem tér vissza az az idő, amikor aprón szuszogtál a karomban, de mindig van egy új kincs a helyébe. Ahogyan most tartalak az ölemben, míg mesélek neked, és te közben minden képre ráböksz lelkesen, mama, ez mi?, és én álmosan pislogok, de te felpattansz, játszunk!, vagy simán csak ugrálok!, és a legkedvesebb manóarccal körbeugrálsz az ágyon boldogan; ahogy nézem, amikor a kertben játszol, sétáltatod Lilit a szalagból készült pórázodon, Lili, lassan, gyere vissza Lili, jó kutya, okos kutya – magyarázol neki mindig, megdörzsölgeted a fűszereket és szaglászod, milyen illatosak, szedsz egy epret és elégedetten megeszegeted, rám nézel, felemeled a kezed és megnyugtatsz, visszajövök, majd elszaladsz az ellenkező irányba valami csínytevésre, ahogyan a papával jászol, labdázol, palintázol, vagy segítesz neki megszerelni valamit; ahogyan néha ok nélkül elmondod nekünk, hogy szeretsz minket és adsz két puszit, vagy megölelgetsz, és ilyenkor mi még jobban szeretünk téged, mint előtte.

Hálás vagyok minden közös játékért, ahogyan főzöl nekem, és az üres kanalat nyújtod, és megkóstoltatod velem a képzeletbeli levesedet, a közös festésekért, a törpike-sapizásokért (nagy fagyirajongó lettél, és egy hupikék törpikék gombóc fagyi után szabadon így nevezted el őket), a sétákért, minden álmos reggelért, és késői mesélésért, hálás vagyok, hogy láthatom, ahogyan a kicsi babámból egy kicsi lánnyá érsz, aki megnézegeti a copfját a tükörben, illeg egyet a pörgős szoknyájában, aztán szalad a mezőkön át, és ugrál, virágot szed, és énekel, és vadul focizik, és boldog. Hálás vagyok a szeretetedért minden egyes nap!

Boldog 27 hónapot kicsi Emma!

Nagyon szeretlek!

Mama