Drága 2 éves nagylányom!
Nem akarom elhinni, hogy 2 teljes
év eltelt azóta, hogy a kezembe adták azt a pici, puha, ráncos kis csomagot,
aki alig látszott ki a takarók alól, aki alig nyitotta ki a szemét, csak bújt a
karjaimban és aludt a hasamon, aki egyszercsak köztünk volt, és egy pillanat
alatt elrabolta szívünket. Sohasem fogom elfelejteni azt a napot, mert anyává
tettél. És minden örökre megváltozott – a lehető legcsodálatosabb értelemben. Azóta
más lettem, már nem magamra gondolok, hanem rád, hiába tervezek el valamit, te
mindig felülírod, hiába vagyok fáradt, ha te hajnali 3-kor duplózni indulsz,
kénytelen vagyok veled tartani, ha a csendes esti mese után, a békés szundi
helyett te inkább ledobod a pizsamádat és ugrálsz az ágyon, zsörtölődhetek,
vagy ugrálhatok veled én is – mert a nap végén mindig átöleled a nyakam és
kedvesen suttogod: Szejetlek, mama!, és a karjaimban alszol el, és én hálát
adok érted, mert te, te kis vadóc, te vagy a legnagyobb szívű, legérzékenyebb kicsi
lény, akit csak ismerek. Csordultig van a kis szíved szeretettel – nem midig
tudod, hogy fejezd ki az érzéseidet, mert ahogyan minden mást is, úgy szeretni
is nagy hévvel szeretsz – a fejemen táncolva (szó szerint), papára az ajtóban
ráugorva abban a percben, ahogy hazaér, Lilit agyonölelgetve (aki pár perc után
menekül gyilkos szorításodból). Talán szelídülsz majd idővel, de remélem ez a
szeretet ugyanígy benned él majd, mert csodálatos vagy. Minden borús napomat
megszépíti a te hangod: Szejetlek!
Minden nap büszke vagyok rád,
mert csodálatos vagy. Bátor vagy és kalandvágyó, imádsz új helyeket felfedezni,
szaladgálni naphosszat, imádsz a természetben lenni, odavagy az állatokért,
nagyon gondoskodó és érzékeny vagy velük. Szabad vagy, mindig szabad, mindenről
van saját elképzelésed, és úgy, csakis úgy szeretnéd megvalósítani. Minden nap
zenét kérsz, és táncolsz körbe-körbe, pörgeted a szoknyádat és nevetsz. Nem
ismerek nálad nagyobb hippit. Ha belépsz egy szobába, azonnal a figyelem
középpontjába kerülsz, kedveskedsz mindenkinek és produkálod magad, egy igazi
kis színésznő vagy, két perc alatt az ujjaid köré csavarsz bárkit. Te vagy a
legrendszeretőbb kétéves, akit csak ismerek, mindent a helyére teszel,
szorgosan a rendmániás szüleid nyomában jársz. Okos vagy, bármit megfigyelsz a
háttérből, vagy meghallasz egyszer, azt már tudod is, és gyönyörű vagy,
egyszerűen gyönyörű, ahogyan a tükör előtt állsz, nézed magad, megsimogatod a
pólódat a pocakodon, megengeded, hogy megfésüljem és copfba fogjam a selymes
kis hajadat, és azt mondod: csini, rám nézel és nagyra nyílt szemekkel azt
kérded: Mama, cíp?, és én agyon puszilgatlak, igen, picim, nagyon szép vagy.
Nem szereted a hideg levegőt, egy
téli séta mindig úgy végződik, hogy panaszkodsz, fászom, fászom!, és én
melengethetem a pirosra fagyott kis ujjaidat, és nem szereted a meleg
ennivalókat, minden falatot hosszan és nagyon színpadiasan fújsz a kanaladon,
de szeretsz bunkit építeni a szobában, és bebújni alá, vagy ráugrani a
tetejére, hogy összedőljön, szeretsz bújócskázni – mindig olyan helyekre bújsz,
ahol látunk téged, csak te nem látsz minket, és ahogy közeledünk feléd egyre
jobban kacagsz azon, hogy micsoda nagy huncut vagy, és tízszer is elbújsz
egymás után ugyanarra a helyre. Szeretsz gyurmázni, duplóval építeni és
kirakózni – és én nagyon szeretem, hogy amikor ezekkel játszunk, milyen
türelmesen tudsz figyelni. Szeretsz rajzolni, egyre ügyesebben rajzolsz és
festesz is, mindig mondod, hogy mit rajzoltál, vagy, hogy mi mit rajzoljunk
neked, és ez majdnem mindig ugyanaz: egy mama, egy papa és egy Emma, bármilyen
állatból, növényből, (legtöbbször elefántból, mert még mindig odavagy az
elefántokért, esti mesének leginkább elefántos mesét kérsz, olyat, amiben
csillagok is vannak). Minden állatkádból családokat építesz, és együtt játszik
a mama és az Emma egérke, a mama természetesen bepelenkázza Emma egérkét, cumit
is ad neki, de Emma egérke nagyon szeret szopizni, és együtt táncolni is
szoktak. A dupló figurákat kedvesen sorbarendezed, Emmáért egyenesen odavagy,
és amikor a sorba odailleszted a legkisebbet is és cérnahangon ráböksz: Pánni!,
akkor különösen meghatódik a szívem, hogy már nem te vagy a játékbaba, és el
tudod képzelni, hogy egyszer majd lesz egy nálad kisebb babánk is. Ha
megkérdezem, hogy te baba vagy-e vagy nagylány, mindig azt mondod: Nem! Emma!,
és néha én sem tudom eldönteni melyik is vagy. Amikor alszol, kedvesen, puhán,
a déli napsütésben, akkor olyan apró, törékeny vagy, az én pici babám, aztán
rád nézek vasárnap a templomban, ahogyan egyedül ülsz az asztal mellett a
nagyobb gyerekekkel, és rajzolsz, vagy énekelgetsz és megdöbbenek, hogy milyen
komoly, eszes kicsi ember vagy már. Néha nagyon-nagyon közel akarsz magadhoz
tudni, úgy lógsz rajtam, mint egy kismajom, nekem fognom sem kell téged, vagy
bebújsz a szoknyám alá és követsz mindenhová – máskor pedig három csukott ajtó
kell neked köztem és önmagad között, hogy titokban játszhass a babáiddal, és ha
rád nézek, titkosan kiabálsz rám és az ajtóra mutatsz: Ne mama, menj ki!, és te
ott, egyedül csendben takargatod a babáidat húsz réteg ruha alá, és egymás
mellé ülteted őket, és eltöltesz egy kis minőségi időt magaddal, és ez nekem
mindig nagyon furcsa, mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy szép lassan
nősz, és szép lassan majd eltávolodsz tőlem, és nem akarsz majd mindent velem együtt
csinálni, de mégis tudom, hogy nagyon fog hiányozni ez a sok minden, amit most
együtt átélünk a hétköznapok lassú perceiben. Imádjuk papával a kedves és egyre
viccesebb, egyre gazdagabb beszédedet hallgatni, most már igazi kis társaság
vagy, mindent elmesélsz, mindent kérsz. A szokásos napi kis táncod van, hogy
abból áll, hogy szaladgálsz körbe a szobába, és kerülgetsz minket: Bocsi mama,
bocsi papa!, néha pedig, hogy felhívd magadra a figyelmet (de hát így is mindig
rád figyelünk!), elesel az orrunk előtt, és már az esés előtt bejelented:
Elestem! Aú, fájt!, vagy egy kanál levest kiszürcsölsz csücsörítve: Mama,
pincsi!, reggelente, amikor felébredsz pedig, nyújtózol egy nagyot, rámnézel és
azt mondod: Hm, jó vót!. Ez a csacsogás pedig a legimádnivalóbb nekünk.
Imádkozom azért, hogy mindig
tudd, hogy milyen értékes vagy és, hogy mennyire szeretünk téged drága
kislányom.
A te anyukádnak lenni a világon a
legjobb dolog!
Boldog születésnapot!
Nagyon szeretlek:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése