Drága Emma!
Csodálatos, ahogyan napról napra jobban részt veszel az
életünkben, ahogy egyre több dolgot veszel észre, egyre több dologról mutatod
meg, hogy szereted vagy sem. Végtelen öröm nekünk érezni, ahogy figyelsz
minket, ahogy a tekinteted ránk ragad (vagy, ha mi nem vagyunk kéznél, a plüss
madaradra), és megnyugszol, ha minket látsz, vagy, ha hallod a hangunkat.
Bizony, nincs az a zenélő játék, ami úgy felkeltené a figyelmed, mint anya
minden költői és zenei értéket nélkülöző dalai, vagy úgy megnyugtatna, mint apa
szívverése. Jelenleg mi vagyunk a kedvenc játékaid, ez biztos. Az elmúlt héten
az ébredező tavaszi világ rajongója lettél – minden nap hosszú sétákkal
örvendeztetted meg Lilikét, aki ezalatt hosszútávfutó-bajnok lett, önmagadat,
aki kedvesen hagytad, hogy a friss levegő elnyomjon, és puhán szundítottál
nagyokat, és engem, aki élveztem, hogy egy pihent babám, és egy fáradt
kiskutyám van. A babakocsis utazás mellett végre kipróbáltad, milyen anyára
csomagolva batyuként utazni, (vagy csak pihengetni itthon, amíg ő ebédel) és az
egyenletes szuszogásod, és az alvástól meggyűrt kis arcod azt súgta, hogy
kellemes búvóhelyet találtunk neked. Olyan
nagylány vagy már, hogy a hét során a súlyod átlépte a 4 kilót, és
hosszra is bizonyára nőttél, mert, ha mellettünk alszol az ágyban, az ide-oda
tornászásaidnak köszönhetően akkora helyet foglalsz el, mint mi ketten együtt.
Az pedig, hogy egyre szebb, kedvesebb, tökéletesebb vagy nekünk, csak
természetes!
Nagyon szeretlek:
Mama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése