Zakynthos 2 - Az otthonunk egy hétre

Zakynthos 1 - Családi vakáció

Az első családi nyaralásunk hármasban.

Görögország, forró levegő, mindig szikrázó napsütés, türkizkék tengervíz, éjjel-nappal só a bőrünkön, a fügefák édes illata a levegőben, kukorékoló kakasok mindenütt, kecskék a hegyoldalban, olajfák, sok-sok feta és kalamata olajbogyó a pocinkba, Emmának minden este tzatziki.

Nagyon hálás vagyok mindezért.

A leginkább pedig azért, hogy egy teljes hétig csak mi voltunk. Együtt, mindig.

Ez évközben, de még egy szabadsággal töltött héten is elképzelhetetlen. Itthon mindig számtalan a dolog, ami elhív attól, hogy csak leüljünk és nézzük egymást csendben. Még, ha igyekszünk is olyan órákat szakítani, ami csak a miénk, ennyi idő nagyon ritkán adatik.

Emma kicserélődött, mindene a papa, minden játékot neki visz most, ő kapja a puszikat, az öleléseket. Ezért már megérte.

Nyaralni egy másfél évessel persze nem múzeumban sétálós, és nem is parton hasalva keresztrejtvényt-fejtős, de mind a ketten nagyon büszkék voltunk Emmára végig az út során, mert fantasztikusan alkalmazkodott minden körülményhez, látszott rajta, hogy élvezi a felhajtást. A forgalmas reptereken vígan szaladgált, de tűrte, hogy velünk maradjon végig, a repülőúton odafelé szundikált, hazafelé pedig eszegetett, játszott és romantikus puszikat váltott a mögöttünk ülő hároméves kisfiúval. Mindenkivel kacéran csacsogott, a gyerekekkel lelkesen játszott. A szállásunkra pillanatok alatt befészkelte magát, békésen aludt esténként, a teraszról szerette hosszasan nézegetni az utcán elsétáló embereket és hahózni nekik, kedvesen játszott az árnyékban a legnagyobb melegekben. Örömmel falt be mindent, ami elé került, de az már a vacsicsatán kiderült, hogy a görög konyha közel áll a szívéhez :-)

A puha homokos, lassan mélyülő tengerpart igencsak Emmabarát volt, ő meg vígan lubickolt benne órákat. A sós víz elsőre meglepte és nagyon cuki grimaszok költöztek az arcára, de Gábor megtanította neki, hogy fújja ki az arcából, és utána már úszás közben is úgy fújt, mintha egy forró leves lenne az orra előtt. Nem is nyelt szinte semmi vizet.

Voltunk olyan elvetemültek és hajókirándulni is elmentünk, hogy ha már itt vagyunk, járjuk be a szigetet, lássuk a szép öblöket, barlangokat, mindent. Bevallom a 7 órás hajóút elején kissé aggódtam a lányomért és főleg magamért, hogy hogyan fogom szórakoztatni őt, de nem kellett! A habitusához képest nagyon békésen elnézelődött, nézte a hullámzó tengert, a hajónk mellett úszó delfineket, amiket cukin mutatott nekem, és fürödtünk sokat. Ezek voltak a legjobb élmények. Ahogy a parttól messze, a mély vízben csobogunk a másfél éves kis bátor sellőnkkel. Igazából csak reméltük, hogy már elég nagy ahhoz, hogy karúszóval tudjon úszni, és bebizonyította, hogy az. Amire az úszásórákon sokszor lusta, hogy tempózzon szépen, azt most élesben szenzációsan csinálta, és élvezte is nagyon, hogy egyedül, csak ő van a vízben, sokszor, ha megfogtuk, lehántotta magáról a kezünket.

A séták, a játékok a vízben és a parton, a finom vacsorák, mind remekek voltak, és tudom, hogy ezekre Emma nem fog emlékezni, de azt is tudom, hogy az a boldogság és vidámság, ami ebben az egy hétben is a kis szívében volt, az megmarad.

Mi Gáborral pedig mindenre emlékezni fogunk.

Másfél év

Drága Emma!

Másfél évesen viccesebb és szórakoztatóbb vagy, mint valaha. Egy igazi kis búgócsiga, aki abban a pillanatban, hogy felébred reggel készen áll a mókára. Éneklésre, táncolásra, pakolásra, szövegelésre. Aki csak megismer téged egy kicsit is, oda van érted, és te ezt nagyon jól tudod, és lubickolsz a figyelemben. Kacarászol, integetsz, hahózol, puszit küldesz, illegeted magad, és tapsikolsz. Nagyon szeretsz szerepelni.

Bizonyos dolgokban nagyon nagylányos lettél. Határozott vagy, mindig tudod, hogy mit szeretnél, és intézkedsz, hogy az úgy legyen, mész és mutatod, hogy mit szeretnél enni, mivel szeretnél játszani, hogy ki üljön melléd. Lilit fegyelmezed, hívod magadhoz, mutatod neki, hogy üljön le, kérsz tőlünk jutalomfalatot, amit odaadhatsz neki. Minden felnőttes dologban utánozol minket, úgy jársz-kelsz néha a házban, a kertben, mint egy miniatűr felnőtt. Aztán fogod magad, beleülsz a játék babakocsidba és körbe-körbe tologattatod magad velünk, és újra egy kicsi, pici lányka vagy, szerencsére.

A nagylányos hisztik is beköszöntenek néha, amikor nem kapsz meg valamit, és leveted magad a földre és lázas műsírásban törsz ki. Nem könnyű, ahogy egyre erősödik az akaratod, viszont még nem érted meg, mit szabad és mit nem.

Nagyon szeretsz szabadon játszani, a kertben rohangálni, gyümölcsöket leszedni magadnak a fákról, a bokrokról és eszegetni, ruha nélkül ücsörögni és rajzolni a betonra, ruhástól beugrani a vízbe, homokozni. Imádod a vizet, és szerencsére mostanában szinte mindennap pancsolhattál is. Nem rémítenek meg a vízicsúszdák, a hullámok, még a sós víz sem, és fantasztikusan úszol egyedül a mély vízben karúszóval, csak úgy tempózol a kis lábaddal.

Egész nap, reggeltől-estig fecsegsz, persze még mindig Emmanyelven – túl jól megy ez neked ahhoz, hogy válts, mi pedig már kezdjük érteni a hangsúlyaidból, és gesztusaidból, hogy mit is „mondasz” ilyenkor. Nagyon vicces!

Most, hogy a nyári szabadság hónapjában járunk, és sok időt tudtok együtt tölteni, odavagy a papáért. Már reggel őt hívod, és csikized, és megpuszilod, és viszed neki a játékaidat. Jó nézni titeket!

Elnézlek mostanában, ahogy cserfesen csacsogsz, kacérkodsz mindenkivel barátságosan, ahogy elkerekedik a kis arcod, amikor fülig érő szájjal mosolyogsz, ahogy lobog a göndör kis hajad, és szinte már látom, hogy milyen vagány nagylány leszel majd pár év múlva. De remélem addig még lassan telik ez az együtt töltött idő…

Boldog másfeledik születésnapot!

Nagyon szeretlek: Mama

az asztal tetején énekel a mi kicsi hippihercegnőnk

a világ legédesebb beszéde

31/52

"Egy portré a gyermekemről, hetente egyszer, minden héten 2013-ban."  

Emma: az első fürdése a tengerben. Szerelem első csobbanásra.